Nem tudom, létezik-e ilyen ember, de ha valaki figyelemmel követett mostanában, az rájöhetett, hogy eléggé... nos, el vagyok tűnve. Sajnos az iskola és egyéb teendőim jobban lefoglalnak, mint ahogy azt előre elterveztem. A határidőkkel mindig hadilábon álltam, de most kezdek igazán rájönni, hogy az idő az ősellenségem. Az időbeosztásom egyenesen pocsék. Valahogy úgy érzem, mintha egy hatalmas óra számlapján kéne körbe-körbe rohangásznom, nehogy elcsapjon a mutató. [Milyen ironikus, hogy pont a tempus szó szerepel a címben...]
Megvallom őszintén, az utóbbi időben már-már kötelezettségként tekintettem erre a blogra, amolyan "Hahó ideje lenne már egy új fejezetnek!" stílusban. De közben megszólalt a vészcsengőcske is "Hé, ez nem is olyan régen még a mentsvárad volt!". És meggondoltam a dolgot. Szükségem van erre a történetre, a bloggerre, hogy kilépjek az állandó stresszből, a szürke hétköznapokból, a folyamatosan pörgő mókuskerékből. Szóval meg se forduljon senki fejében, hogy ezt a történetet csak úgy elengedem. :)
És végezetül, fogalmam sincs, mikorra várható a második fejezet. Egy darabig halogattam, mert először a blog előzetesét szerettem volna elkészíteni, de a befejeztével sem jutottam sokkal előrébb. A hétvégén megpróbálom összehozni. [Khm... Ez is határidő. Inkább ne higgyetek nekem.]
Tekintsétek meg a trailert, ha van kedvetek. [Ha esetleg nem értenétek, mi miért került bele, az nem a ti hibátok. Később fény derül mindenre... Remélem.]
Bronwyn xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése